Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Innocent Vincze Ernő: A Pénz

A PÉNZ

Ti emberek, ti emberek, ti végtelen sorsok
Itt küzdötök e szürke földi porban
Hittel, kínnal, szenvedéssel,
Alázattal és megvetéssel,
Bányák mélyén, és hegyek ormán,
De mindig és mindenütt egyformán
Imádkoztok hozzám, a pénzhez
Imádkoztok száz köznapi harcon...Hát nézzetek csak rám!
Én ma nektek megmutatom az igazi arcom:
Mert amióta áll az emberi világ:
Én a pénz, a pénz, én vagyok az óhaj, én vagyok a vágy...
Én vagyok a kezdet, és én vagyok a vég...

SZERELEM?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!