A Szentlélek himnusza

A Lelket várom,a Nagyszerűt,
Mi szépségekben szíven üt.
A Lelket,ki az Atyától lett
S a vizek felett lebegett.
A Lelket,akiben élet forr,
És rózsáival teleszór...
A Lelket,mely gyújt,csodát mível,
És betölt kegyelmével
Mi fentről,egekből árad át,
Az örök élet áramát.
Mi telít,ürít és újra tölt
És újjászületik a Föld!
A Lelket várom,az Ihletőt,
Ki megvigasztal szenvedőt,
Ki megihleti az alkotót,
Akartat velünk minden jót!
Ő áll mögötted,ha verset írsz,
Ha víg vagy és ha sírva sírsz,
És rádcsorog,mint hű,szende fény,
Mint piros szárnyú,költemény.
A Lélekre várok,lesem én,
Mely örök ifjú,sose vén,
Ifjabb,akár e zengő tavasz
És szírmaival behavaz.
A Lelket várom,dús égi Szél,
Ott fiú,hol akar és beszél.
Mond kimonthatatlan szavakat
És kormányoz viágokat.
Mint Isten zord villáma repül.
Zúgó Vihar,mi úgy rohan át,
Hogy elgörbülnek a koronák.
Mint irgalmas szellő lengedez,
Békéjével simít,legyez.
Megkérem,mondjon majd értem szót,
Védje az egyedüvalót.
Velem,veled,és vele legyen,
Hogy minden ember szent legyen!
Legyen,aki víg s ki bús,az is..
A Lelket várom,Vigasztalót,
Hogy szóljon és mondja azt a Szót,
Mi tisztán a Lélekből való,
S egyedüli örökkévaló!
Amely minden szóba beleszól,
Melyre a cédrus meghajol,
Amely száll a Libanon felett,
Amely zengve zúg és zúgva zeng,
Magasságban s a mélyben lent!
Ki a Infernókban s Poklokon,
Az egyedüli Hatalom!
És ki egyedül Úr csupán,
Pecsét az Isten trónusán!
Puszta Sándor