Manapság többet olvasok, és kevesebbszer törlök port..Gyakrabban ülök ki a kertbe, és csodálom, ahogyan a növények napról napra nagyobbak, szebbek, dúsabbak lesznek. Több időt töltök emberek, szomszédok társaságában, mint egyedül...Úgy gondolom, hogy minden percet ki kell használnom, mert miért gondoljak keserűséggel az életemre, mikor örülni is tudok...Hálás vagyok azért, hogy még itt lehetek...Már nem tartogatok semmit, a legszebb, legdrágább sálamat veszem fel, a kristály poharaimból iszunk, ha átjön a szomszédom...Ha kimegyek a piacra, oda is a szép kabátomat veszem fel, mert tetszik és kész...Ha elfogy a kedvenc parfümöm, azonnal megveszem a következőt, kerül amibe kerül, és persze rendszeresen használom is, mert illatos akarok lenni...

Juhász Gyula: Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Szívedből adni ..
Kipróbáltad már - hogy milyen
- nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt
- jó embernek maradni?
Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott...
hol vár sóvár tekintet.
A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!
A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,
s az álmod váljon tetté!

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem…

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.