A Szentlélek himnusza

A Lelket várom,a Nagyszerűt,
Mi szépségekben szíven üt.
A Lelket,ki az Atyától lett
S a vizek felett lebegett.
A Lelket,akiben élet forr,
És rózsáival teleszór...
A Lelket,mely gyújt,csodát mível,
És betölt kegyelmével
Mi fentről,egekből árad át,
Az örök élet áramát.
Mi telít,ürít és újra tölt
És újjászületik a Föld!
A Lelket várom,az Ihletőt,
Ki megvigasztal szenvedőt,
Ki megihleti az alkotót,
Akartat velünk minden jót!
Ő áll mögötted,ha verset írsz,
Ha víg vagy és ha sírva sírsz,
És rádcsorog,mint hű,szende fény,
Mint piros szárnyú,költemény.
A Lélekre várok,lesem én,
Mely örök ifjú,sose vén,
Ifjabb,akár e zengő tavasz
És szírmaival behavaz.
A Lelket várom,dús égi Szél,
Ott fiú,hol akar és beszél.
Mond kimonthatatlan szavakat
És kormányoz viágokat.
Mint Isten zord villáma repül.
Zúgó Vihar,mi úgy rohan át,
Hogy elgörbülnek a koronák.
Mint irgalmas szellő lengedez,
Békéjével simít,legyez.
Megkérem,mondjon majd értem szót,
Védje az egyedüvalót.
Velem,veled,és vele legyen,
Hogy minden ember szent legyen!
Legyen,aki víg s ki bús,az is..
A Lelket várom,Vigasztalót,
Hogy szóljon és mondja azt a Szót,
Mi tisztán a Lélekből való,
S egyedüli örökkévaló!
Amely minden szóba beleszól,
Melyre a cédrus meghajol,
Amely száll a Libanon felett,
Amely zengve zúg és zúgva zeng,
Magasságban s a mélyben lent!
Ki a Infernókban s Poklokon,
Az egyedüli Hatalom!
És ki egyedül Úr csupán,
Pecsét az Isten trónusán!
Puszta Sándor

AMÍG BETŰ MARADT


Milyen irgalmas volt és kegyelmes,
eljött meghalni értem a fán,
milyen fenséges volt és dicső,
Krisztus ott fenn,a Golgotán.

Milyen alázatos volt és szelíd,
és milyen nagyon szeretett,
isteni bizonyságtevés,
halála volt a felelet.

Pilátus előtt nem jajgatott,
nem panaszolta,hogy szúr a tövis,
alázatosan lehjtva fejét
engem látott,meg téged is.

S mikor a nádszál csattant a fején
rád gondolva tégedet féltett,
hogyha egyszer megbánt valaki,
nem jut eszedbe és nem érted
a megbocsátás nagy-nagy titkát,
amit akkor vérével írt.meg.

A szavak zúgó áradata
már-már halálra gyötörvén,
roskadozva állt a kín alatt,
s lelkébe sodró,néma törvény,és mégis....

Mikor szegeszték a keresztre
rád gondolt,és tégedet féltett,
hogy egyszer vérzik a szíved,
nem jut eszedbe és nem érted
a szeretetnek nagy-nagy titkát.
amit halála pecsételt meg.

S mikor középen állva
azt mondta:"Békesség néktek"!---
A hitetlen Tamást látva
rám gondolt,és engem féltett.

mert olyan sokszor kételkedtem én is.
olyan sokszor elhagyott a hit,
és nem éreztem csak azt,ami fáj,
de nem láttam Krisztus sebeit.

Csak azt éreztem,ami nekem nehéz,
az engem ért nádszálak csattanásait.
de feledtem a töviskoronát,
s a keresztet,amit Jézus vitt.

Zúgolódtam a Jordán habjai közt,
ha nem volt békességes földön lábam.
nem láttam Krisztus kálváriáját,
mindig csak a magamét láttam.

Nem hallottam a szót: "Békesség néktek!"--
Nem tanultam meg a bocsánat titkát.
Krisztus halála amíg betű marad,
nem volt a lelkemnek megmentő valóság.


Páskulyné Kocács Erzsébet

Hálásan köszönöm...

Köszönöm én is,a szép verset!

NAGY KEDVENCEM KERINGŐ KIRÁLY

A fiataloknak tudom ajánlani!
Információm vannak,ez nem így működik.
3 hónap ingyenes,és utána .Neked fizetnek kell.
Percek alatt el készül az oldal!
Te sikeres légy ahhoz nagyon népszerűnek kell lenned.
Amúgy jó az ötlet-neked sok sikert kívánok.Mária.