A SZERETET

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság, a Bánat és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed.
Ezért valamennyien elkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt is viszek, itt nincs
már hely a számodra.
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem, Szeretet nem tudlak elvinni- válaszolta a büszkeség.
- Itt minden tökéletes, és te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél magaddal!
- Óh, Szeretet! - mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok,
egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás meg tudod mondani ki segített nekem?
- Az Idő volt - mondta a Tudás.
- Az Idő? - kérdezte a Szeretet.
- Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt:
- MERT CSAK AZ IDŐ ÉRTI MEG, HOGY MILYEN FONTOS AZ ÉLETBEN A SZERETET.