Az ősi Nalanda Egyetem 8. századi indiai buddhista tudósa, Shantideva a következőket javasolta:

Ha van orvosság, ha baj támad,

mi oka van az elkeseredésnek?

És ha nincs rá segítség,

mi haszna van a komornak?

Mother Goose rímei (1695),  hasonló érzést fejeznek ki:

Minden nap alatti betegségre

van orvosság, vagy nincs;

Ha van ilyen, próbálja meg megtalálni;

Ha nincs, ne törődj vele.

Ezeket nem magam találtam ki, de nagyon ide illenek, a vírus mindannyiunkat megijesztett, van aki rohan oltakozni, van aki fél az oltástól,  van aki vírustagadó, de mindenki valamilyen szinten foglalkozik vele. Vagy fél tőle, vagy nem hiszi el, de mindenkit megvisel. Stresszelünk vagy pánikolunk vagy  nem akarunk vele foglalkozni és akkor egyszer csak kiderül, hogy velünk is megtörténhet, mert a majdnem negyvenezer halott között találhatók az ismerőseink, barátaink és esetleg rokonaink. Féltjük a hozzátartozóinkat, az unokákat, a gyerekeinket, a szüleinket és ez maga a stressz, amelyik rombolja az immunrendszerünket. Igen, én nem félek, éltem amit éltem, szép életem volt, van, de mi lenne a 91 éves Édesanyámmal, ha én nem lennék? Mi lesz az unokáimmal? Két nagyobbat beoltották, már kamaszok, a két kicsi még óvodás és első osztályos. Keresem, kutatom a megoldást, de nincs más, akkor erősítsük az immunrendszerünket, vitaminokkal, orrspray-vel, fertőtlenítéssel, maszkokkal. Mi van ha van valami, ami megvéd, elkerülheted a fertőzést, mert be se kerülhet a szervezetedbe? Ha érdekel a téma, ne hidd el, keress meg privátban és próbáld ki!

 gulybanne@gmail.com