AMÍG BETŰ MARADT


Milyen irgalmas volt és kegyelmes,
eljött meghalni értem a fán,
milyen fenséges volt és dicső,
Krisztus ott fenn,a Golgotán.

Milyen alázatos volt és szelíd,
és milyen nagyon szeretett,
isteni bizonyságtevés,
halála volt a felelet.

Pilátus előtt nem jajgatott,
nem panaszolta,hogy szúr a tövis,
alázatosan lehjtva fejét
engem látott,meg téged is.

S mikor a nádszál csattant a fején
rád gondolva tégedet féltett,
hogyha egyszer megbánt valaki,
nem jut eszedbe és nem érted
a megbocsátás nagy-nagy titkát,
amit akkor vérével írt.meg.

A szavak zúgó áradata
már-már halálra gyötörvén,
roskadozva állt a kín alatt,
s lelkébe sodró,néma törvény,és mégis....

Mikor szegeszték a keresztre
rád gondolt,és tégedet féltett,
hogy egyszer vérzik a szíved,
nem jut eszedbe és nem érted
a szeretetnek nagy-nagy titkát.
amit halála pecsételt meg.

S mikor középen állva
azt mondta:"Békesség néktek"!---
A hitetlen Tamást látva
rám gondolt,és engem féltett.

mert olyan sokszor kételkedtem én is.
olyan sokszor elhagyott a hit,
és nem éreztem csak azt,ami fáj,
de nem láttam Krisztus sebeit.

Csak azt éreztem,ami nekem nehéz,
az engem ért nádszálak csattanásait.
de feledtem a töviskoronát,
s a keresztet,amit Jézus vitt.

Zúgolódtam a Jordán habjai közt,
ha nem volt békességes földön lábam.
nem láttam Krisztus kálváriáját,
mindig csak a magamét láttam.

Nem hallottam a szót: "Békesség néktek!"--
Nem tanultam meg a bocsánat titkát.
Krisztus halála amíg betű marad,
nem volt a lelkemnek megmentő valóság.


Páskulyné Kocács Erzsébet

Válasz

AKKOR IS FOLYTATNI FOGOM!!!! 2014.0405.,

ajándék..

LEONYED FREMOV




Akkor is folytatni fogom...
Én,továbra is hinni fogok,még
akkor is,ha mindenki elveszti a
reményét.í
És szeretni fogok,még akkor is,
ha más gyűlöletet terjeszt...

Mígy mások pusztítanak,én akkor is építeni fogok.


Még a háború közepén is a békéről fogok beszélni.
A sötétség közepette is vílágítani fogok.

Még akkor is vetni fogok,ha mások azt letiporják.
És én továbbra is sírni fogok még akkor is,ha mások
hallgatnak.

És a könnyes arcokra is mosolyt varázsolok.
És meg fogom könyebbíteni az emberek fájdalmait.

És örömre találok majd okot azoknak,akik bánatosak,

Gyaloglásra fogom kérni azt aki elhatározta,hogy azt
abbahagyja....

És felkarolom azokat akik már kifáradtek....
A nyoror közepette is mindig lesznek olyan gyermekek,kik tele
reménnyel néznek fel ránk,várva tólünk valamit,
és még avihar közepette is a nap valahol meg fog jelenni
a sivárság közepén,és újra sütni fog.

Mindig lesz egy madár,ki énekeni fog nekünk,gyermekek
kik ránk mosolyognak és pillangók,kik szépségüket mutogatják,



De....ha egy nap látod,hogy nem mozdulok,nem mosolygok,
vagy nyugton vagyok,akkor csak közelíts meg,csókolj meg,
ölej át,vagy mosolyogj rám,

Ez elégséges lesz, mert valószínüleg elfelejtettem,hogy
túterhelt az élet és ez meglepett egy kicsit.

Részedről csak egy gesztus fog visszatéríteni utamra:
Soha ne felejtsd ezt el....


LEONYID AFREMOV

Válasz

KIÉ VAGY?


kié vagy édesanyád karján,
kicsi gyermek,mindnyájunk szemefénye,
boldog szülők beteljesült reménye?

Enyém!---mosolyog rád édesanyád,
amikor szívére ölel.
Enyém!--símogat meg édesapád,
amikor magasba emel.
Mienk!-- mondjuk mi mind,
kik velünk együtt örülünk neked,
s féltve vigyázzuk harmatéleted,

És ma Jézus szólal meg:"Enyém vagy!
Enyém,mert megváltottalak,
neveden hívtalak,
szüleidnek szent megbízással
ajándékul én adtalak,
Elpecsétellek,óvlak,védelek,
és egész földi vándorutadon
láthatatlanul én leszek veled."


Csendesen figyelünk az égi szóra,
Igen,te Jézusé vagy!Áldott óra!
Áhitattal látjuk homlokodon
a láthatatlan szent pecsétet,
Jézusé vagy!De Ő reánkbíz téged.
Titkok fátyla lebben,
hogy te így vagy miénk teljesebben!

Jézus van itt mindnyájunkhoz közel,
s kegyelme mindnyájunkat átölel.

Túrmezei Erzsébet






ISTEN ÉS A BÉKE



Békét üzen az est,
békét üzen az ég.
Alázatos szívvel
leborulok Eléd.
Hallgatom a béke
boldog üzenetét.

Kinyújtom a kezem,
már elérni vélem,
vagy boldogságomban
vélem,hogy elérem
azt a csillagot ott,
Isten tenyerében.

Mert úgy kellene most
az a csillag nékem,
mint ahogy ragyogott
betlehemi égen,
és utat mutatott
a bűn sötétjében.

Most tán százszorosan
nagyobb a sötétség.
Elfeledtük régen
régi csillag fényét:
elvesztette szívünk
a krisztusi békét.

De üzen az este
minden csillagával,
minden napfelkelés
az Ő hajnalával:
--Békét üzen isten
a bocsánatával.


Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

KÉsz VAN AZ ÉN SZÍVEM

"Kész a szívem,, Istenem,kész a szívem arra,hogy énekeljek és zengedezzek!" Zsolt 57,8.




Kész van az én szívem néked énekelni,
lanttal és hárfával rólad zengedezni.

Készen van a szívem megalázkodásra,
befelé nézésre,igaz bűnvallásra.

Készen va a szívem solgálni,szeretni,
aljas hízelkedést gyűlölni,metvetni,

Készen van a szívem vallást tenni rólad.
hogy szent szerelmedről mindenkinek szóljak.

Készen van a szívem másokat meglátni,
sebeket kötözni,bánatvölgyben járni.

Készen van az én szívem hirdetni az igét.
megnyerni Jézusnak sok bűnnösnek szívét.

Kész van az én szívem senkit sem bántani,
sőt minden eberben testvéremet látni.

Uram,kész az én szívem arra,hogy kész legyen,
hogy tetőled áldást és kegyelmet vegyen.

Kész van az én szívem tenéked engedni,
a Táborhegy ormán veled együtt lenni.

Készen van az én szívem minden szenvedésre,
szenvedések árán békesség szerzésre..

Készn van a szívem meleg kézfogásra,
másokat megvigasztaló,szelíd mosolygásra,

Készen a a szívem kalapot emelni,
kicsit,nagyot,szegényt egyaránt tisztelni.

Készen van a szívem pokolra is menni,
ha lehetne onnét lelkeket kimenteni.

Készen van a szívem,és még sincsen készen...
Uram arra kérlek,tedd késszé egésszen


Dr: Ecsedi Aladár




Honnan van bizonyosságod,kicsi mag?



Miként sejted meg,kicsi mag,
lent a föld méhében
hol nem erősít hajnali harmat,
sugaras napfény,hola fagy
karma még fogva tart és az eget
szél-cibálta várfalak uralják:--
mondd,honnan van,kicsi mag,
tévedhetetlen bizonyságod,
hogy itt a tavasz?---Honnan?

Leszli Balázs Károly

Válasz

JÉZUSÉ VAGYOK!


Én nem cselekszem semmit önmagamtól.
Még gondolatban sem vétkezhetem,
Mert akkor Jézus könnyes,néma váddal
Elengedné kezem....

S Ő nem engedte el, s még sem fáradt!
S én az Ő arcát mindig figyelem,
S a kövekből is védőangyalt támaszt
Védelmemere.Híszem!

Lelkemből Lelke szerteszéjjel szállva
Csak jót szeret és rosszat meg se lát.
S addig leszek boldog e világon,
Míg nézem csillagát.

Én nem tehetek semmit önmagamtól,
Előre semmit sose tervezek.
Nem várok semmit,de nem is irígylem
Az irígyelteket.

Hálás lelkem és bízó igaz vágyam
Felé viszem.A csillagtengerek
Biztatva várnak, Tudom,el nem égek.
Míg Jézusé leszek!



Kárász Izabaella







FÉNY AZ ÉJSZAKÁBAN



Ideganül és meg nem értve,
maradni hátul,állni félre.
Lenézve vagy tán meg se látva
JÉZUSRA várni s új csodákra.
Hinni szegényen,hogy tud adni,
kár és szemét közt nem kutatni,
s meggazdagodva megköszönni,

hogy jobb az égi,mint a földi.
Mit Tőle vettünk,adni,adni,
magunkat folyton megtagadni,
Bolonddá lenni Érte bátran.
S dicsérni Őt--a pusztaságban,
becsvágyakat félretenni,
keresztet hordva énekelni,
minden gondunkat rája vetni...
így kellett volna Őt követni!

De jaj,mi bűnnel cimborálunk,
hamisság útján meg---megállunk!
"Bölcsek" vagyunk,nincs hát,ki vádol,
mert nem beszélünk már csodákról.
Kár és szemét közt jár a lábunk,
sok égi kincsre nem találunk,
s hiába gyűlik földi kincsük
ha nincs erőnk,hogy föltekintsünk,.

De néha még az éjbe fény hull,
testünk remeg, a búnre bénul,
bensőnkbe fölzokog a LÉLEK,
s fölszakad minden zsilipje
a Golgotán a drága VÉRNEK....


fÜLE lAJOS

Válasz

A BIBLIA


Könyvek könyve.A Jó Isten üzen
Sorain át az embermillióknak.
Egyformán osztja áldását,intését
A gonosz-szívűeknek és a jóknak.
Élesebb minden kétélű fegyvernél
A szava élet s örök zene árad
Belőle szerte és letör bilincse
Megnyilik zárja életnek,halálnak.


Fényében mikor megfürdik a lelkünk
Nem érzi,milyen súlyt dob rá az élet,
Csak szárnyal messze vak éjen keresztül
És szívja be magába a Beszédet,
Mely életet oszt,és halálban vigaszt ád,
Mely nékül élni igazán nem élhet
A szív,s az Ige örök tükrén át
Megismerni a Szentet és a Szépet!

Míg Krisztus áll itt töviskoronával,
Addig már húsvét hív feltámadásra
S a megdicsőült lelkek seregében
Vár ránk a szenteknek sokasága,
És zengi mind,hogy : nincs nagyobb boldogság,
Mint élni a Báránynak legelőjén
És megmosatni Krisztus szent vérében.
Már itt a földön.S életünknek éjén

Nem lesz sohasem vakság és hidegség.
Ragyog az Ige óriás fényekkel----
S mi harcba szállúnk minden rémmel,bűnnel,
Pokollal,vésszel,halállal,ördöggel.
S győz mind,ki hittel s a Szent Bibliával
Bevilágítja földi éjszakát,
S elnyeri fönt a Jó Isten kezéből
A győzteseknek aranykoronáját.

Kárász Izabella



JUTALMAZOTT UTAK


A Krisztusnak vérrével pecsételt útján
Fakadt számunkra megváltás virága,
A magyaroknak véres GOlgotáján
Új virág nő,szabadság virága.

Ahogy Krisztusunknak szenvedése után
Jött a dicső feltámadás fénye,
Épp úgy nemzetünk vérrel szentelt útján
Fakadt egy szebb,új világ reménye.

Isten nem hagyja el a szenvedőket,
Megjutalmazza még a mi utunk.
---S a feltámadás örök ünnepéhez,
Magyar testvéreim,mi is eljuthatunk!


Kárász Izabella





TAVASZ



Mikora a szívben hangokat,
És a lélekben szírmokat
Fakaszt a vágy

Mikor a szív dalolni kezd,
Vele dúdolgat éneket
A kis madár.

Mikor kinyílik az ibolya,
Halk szellő suhan egymaga
A fák alatt.

Mikor az élet újra él,
A magasban pacsirta kél:
Itt a tavasz!

Vigyázz reá,mert tovaszáll.
Akár egy hetyke gépmadár,
Akár a lét.


Kárász Izabella

Válasz

Csak várd hittel

( Lk 10,25-37 )


Óh,testvér,ha fájna a szíved,
ha nehéz terhekkel jönnek a napok,
ne gondold,hogy csak Te vagy nyomorult:
mindenki az. Én is az vagyok,

Ha megsebeznek,akitől nem vártad,
kérdezed miért? Nincs rá felelet,
A lévita elment,és jókor érkezett.

Neked is küld az Úr szabadulást
csak várd hittel,Imádkozva kérd,
S ha úgy tűnik,hosszú már a próba:
Mélyebb alázattal hajolj le a porba,
és felemel egy csodálatos kéz,.

Páskulyné Kovács Erzsébet


Ilyen nem volt

Ilyen nem volt,nem is lehet,
Nincs lehetőség,nem ismétlődhet meg.
Isten Fia meghalt a Golgotán:
Ez az áldozat egyszer volt csupán,
Elég volt a világot váltani,
Nyomorából,bűnből szabadítani.

Páskulyné Kovács Erzsébet





Ma milyen vagyok?

Sohase meddők a napok.
Attól függ,én milyen vagyok?
Készen vagyok-e a jóra?
Pattan-e szívem rugója,
hogy segítsek a más baján,
megértsem a szívét,ha fáj.





Páskulyné Kovács Erzsébet



Virágoskert

Az evangélium
virágoskertjében
mindennap terem
nekünk is virág.
Csak szedni kell,

minél többet szedni
Összegyűjteni gyönyörű csokrát.
---Naponként kell Isten elé állni:
Uram! Egy szállal
több lett a csokor!
Szenteld meg szívemben,
hogy el ne hervadjon:
Élő vízzel öntözöd,
mit mindennap adol...

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

A nagy levélíró dicsérete


Krisztus levele?
Hiszen ha rátalálnánk kezével írt sorokra,
világraszóló felfedezés volna!
De igéi csak szájról szájra szálltak
lángolón,mint Mózes csipkebokra.
Látta írni a szeretett tanítvány,
de csak a földre,,,porba vagy homokra.

S leveleit mégis írta,írja.
Lángpennája a Léle,.
emberi szív a papírja.

Szabadulásról,békességről,
szeretetről és szolgálatról,
csodákról szólnak
ezek a csodálatos levelek,
Mindig újak,frissek,elevenek,
Nem múzeumi,megsárgult lapok,
Beleremeg a lelkem,
ha ilyen levelet olvashatok.

Századok szállnak,
s a világ legnagyobb Levélírója
titokzatos sorait egyre rója....
Minden sora
mentő szeretettel tele...

Lánglelke írására várón,
ha szívem csendesen kitárom,
lehetek én is Krisztus levele...


Túrmezei Erzsébet

Válasz

Csak alagút!


Ahogy az algútba értünk,
egy kislány fölsírt nagyon,
Édesanyja hiába békítette:
"Mindjárt kiérünk! Ne sírj,csillagom!"

Véigkísért a rémült sírás,
végig a biztató szavak:
"Meglátod,milyen hamar világos lesz!
Meglátod,milyen szépen süt a nap!"

És ez a kedves, biztató szó
égi üzenet volt nekem,
amint egyre csengett a nagy sötétben:
"Hamar kiérünk!Ne sírj,gyermekem!"

Hisz Jézus is így biztat mindig
a sötét alagúton át.
A végtelennek tetsző éjszakában
egyre hallom vigasztaló szavát:
"
Hiszen haza tartunk a fénybe!
Hamar elérjük a kaput,
és akkor minden sötétség vége!
Ne félj,ne sírj,! Hiszen csak alagút!"

Kiértünk,nevetett a napfény:
A kislány is nevetett,
"Csak alagút!"--ismételgettem egyre
magamban a drága feleletet.


Túrmezei Erzsébet

Válasz

BIZALOM ISTENBEN


Isten,te vagy az én pajzsom,
Te vagy az én erős váram,
Sehol sincs nyugodalmam
Csak benned van bátorságom.

Hasztalan tör rám a végzet,
Balszerencse minden átka:
Tenger vész közt megfogódzom
Hitem biztos horgonyába.

Vesszőzhet vad,viharos éj,
Nem rémít,ha csapkod,lángol:
Erős karod megragad,és
Kivezet az éjszakából.

Endrődi Sándor

Válasz

Hol vagy?

A nap búcsút intett csöndes hallgatással,
Biborral takarta a fák hegyét.
Az alkonyat ráborúlt a kertre,
magával hozta szürke hűvösét.

Olyan tökéletes volt a természet bája
ahog szótlanul imához borul,
csak az emberben volt valami idegen:
az ő lelkében is alkonyat vonult.

Szemei most nem kutattak messzire,
ahonnan az Isten jött felé,
félt,remegett a bokor mögött,
s egy fájó érzés nyilalott belé.

Ismeretlen volt a félelem a szívében,
ismeretlen volt a remegés,
nem tudta még,hogy ez a fájdalom
végigkíséri az egész életét,.

S jött a nagy perc,a találkozásé,
Isten azt kérdezte: "Hol vagy,"?--
Jaj!Mintha levele sem lenne,
szánalmasan Isten elé lépett.

Vétkét mentegetve,magyarázva,
az Új Ádám elindult messze,
a bűn útján a gyötrelem útján,
beláthatalan mélységekben

soha el nem mulló fájdalom
nehéz emléke lett az a nap.

Azóta is minden ember
lelkében ott remeg a bűn
bokra mögött a félelem,
hogy Isten nem látja -e még?

Mert a bokor nem takar:
Isten tudja,látja hol vagyunk.
És mindig felteszi a fájó kérdést,
hogy válaszoljunk mi magunk,
....hol vagyunk?

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

KORUNK KÖNYVÉRŐL.

Egy drága könyvet ismerek,
Arról szeretnék szólni ma.
Bár ismernék az emberek...
E könyv neve a Biblia!

E könyvből Isten szava szól,
Oktat,nevel,tanácsot ad,
S mert szívünk mélyét látja jól,
Minden bűnünkre rámutat.

Tükör e könyv,csak nézz bele.
S ha benne csúnya képet látsz,
A lelked az,folttal tele,
Van rajta szeplő s mennyi ránc!

De mélyebben is nézz belé
S szemed,ha jobban felnyitod,
Egy fényes arc ragyog feléd...
E könyvben ott él Jézusod.

Mily kedves lesz most Bibliád,
Ha lelked benne elmerül,
Nem bánt többé,nem szúr a vád,
Csak Jézust látod egyedül!


LAZAR SLANKAMENAC

Válasz

VESZTETT CSATÁK, CSÚFOS FUTÁSOK!


Veszett csaták,csufos futások!
bármerre nézek,mást nem látok.
Miként a sár,amelybe
Követ hajítanak be,

Ugy freccsen szét a harcok mezejéről,
Oh nemzetem képedre a gyalázat,
S a hit már-már sokak szívében gyérül,
Hogy mindörökre jármodat lerázod.
Ki ismer engem csüggedőnek?
Kislelküséggel engemet ki vádol?
De aggodalmak néha rám is jőnek
Most a jövő rejtélyes távlatából,
Jönnek,miként az éji denevérek
S el-elvisítják itten megukat.
Hogy rá szívemben hidegérzést érzek
És lélekzésem szint elakad.

Hazám,hazám,magyar haza,
Elátkozott föld vagy hát?
Ki volt ki így megátkozza?
Hogy rajtad a szabadság
Örökké csak földönfutó legyen,
Ki pillanatra hozzád menekül.
De amint jön,megint megyen,
Elűzik kérlelhetetlenül!
Hányszor kelénk fel három század óta,
Lerázni hősleg a bilincseket!
S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,
Mely meghaított keblünkből eredt.
S ájulva amint a földön feküdtünk.
Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.

Most talpon állunk újólag...
Azért állottunk volna fel,
Hogy újra földhöz sujtsanak?
Nem,nen,most győzni vagy meghalni kell!
Csatára,nemzetem,
Halál vagy győzelem!
Föl,föl, te jobban nem szeretheted
A szép halálnál a csúf életet,
Te inkább sírba fekszel,mint mocsárba...
De aki kész a hős--halálra,
Az diadalmaskodni fog.
Induljatok
Százezrével,miljomával
A szólgaság Egyiptomából
A szabadsági Kánaánba.
Mint Mózes népe hajdanában!

Nekik volt,van nekünk is istenünk,
Ő fog vezetni tűzoszlop képében,
S az ellenség kiomló vére lészen
A vörös tenger,melyen átmegyünk



PETŐFI SÁNDOR 1848,december

Válasz

Drága Marika!

Nagyon szépen köszönöm ezt a szépséget!!!!

Válasz